Hasznos információk

cEgy gyenge, hatszögletű (méhsejtszerkezetű) minta a képtartomány egészében, ami leggyakrabban erős fényviszonyok mellett fordul elő. Ez a minta velejárója a mikrocsatornás lemezek szerkezetének és látható és szinte minden Gen. II-es és III-as rendszerben akkor, ha a megvilágítás szintje elég magas.

Ez az a fénymennyiség, amit egy bekapcsolt képcsőben láthatunk olyankor, amikor nincs egyáltalán fény a fotokatódon. Ezt a háttérvilágítást a hőmérséklet befolyásolja, minél melegebb az éjjellátó készülék, annál fényesebb a háttérvilágítás. Az ekvivalens háttérvilágítás (EBI) mértékegysége a lumen / négyzetcentiméter (lm/cm²), melynek értéke minél alacsonyabb, annál jobb. Az ekvivalens háttérvilágítás szintje meghatározza azt a legalacsonyabb fényszintet, amelynél még a megfigyelő érzékelhet valamit. Ezen fényszint alatt a tárgyakat az EBI elrejti.

lásd az „Állandó mintájú zaj” c. részt.

Nevezik még fényerősítésnek vagy fénysűrűség-erősítésnek is. Ez egy szám, amely megmutatja, hogy a képerősítő cső hányszorosára erősíti fel a belépő fényt. Ezt általában a képerősítő csőben és a rendszerben mért erősítésként definiálják. Minden éjjellátó rendszerben a képerősítő cső erősítését a rendszer lencséi csökkentik és hat még rá az optika minősége vagy az alkalmazott szűrő is. A rendszer erősítése éppen ezért sokkal fontosabb adat a felhasználó számára.

A képerősítő vagy éjjellátó rendszer azon képessége, amellyel képes megkülönböztetni egymáshoz közeli tárgyakat. Képerősítők felbontóképességét vonalpár/mm-ben (lp/mm), míg a rendszer felbontóképességét ciklus/milliradián-ban mérjük. Bármely adott éjjellátó rendszer számára a képerősítő felbontóképessége állandó marad, miközben a rendszer felbontóképességére hatással lehet az objektív vagy az okulár optikájának megváltoztatása nagyító- vagy relélencsék hozzáadásával. A felbontóképesség gyakran nagyon különböző lehet ugyanabban az éjjellátó készülékben attól függően, hogy a kép közepén vagy a szélén mérik-e. Ez különösen fontos a fényképek vagy videofelvételek készítésére kiválasztott készülékek esetében, amelyeknél a teljes kép felbontása nagyon fontos. Mértékegysége vonalpár/mm (lp/mm).

A képerősítő csövekről szólva a fényerősítés a kimenő fényerő és a fotókatódot érő megvilágítás lm/cm² mértékegységben kifejezett arányszáma.

Más néven fotokatód érzékenység vagy fotoreakció. Ez a fotokatód anyagának azon képessége, hogy a fényhullámok (fotonok) hatására elektromos válaszreakciót mutat. Általában mikroamper/lumen-ben (µA/lm) mérjük.

A képerősítő csövek generációk (GEN) szerinti osztályozását az Egyesült Államok Szárazföldi Hadseregének Éjjellátó Laboratóriuma (US Army's Night Vision Laboratory) végezte el. Minden egyes generáció vagy egy új képerősítő cső szerkezetet vagy új gyártási folyamatot jelöl. 
Megjegyzés: A generációk nem határozzák meg a képerősítő csövek teljesítőképességét.

• I. Generáció
  Elektrosztatikusan fókuszált csövek magas képfelbontással, széles dinamikai tartománnyal és alacsony zajjal.
• II. Generáció
  Az 1980-as években vezették be a mikrocsatornás lemezeket a sokkal nagyobb erősítés érdekében. Az első generációs csöveknél lényegesen nagyobb erősítés jellemzi ezeket az eszközöket, alacsonyabb felbontás mellett.
• III. Generáció
  Az 1980-as évek végén jelent meg az a technológia, melynek Gallium-arzenid (GaAs) fotókatódja magasabb érzékenységet biztosít az közeli infravörös tartományban. Az 1990-es évek végén jelentek meg ezeknek a csöveknek a sokkal fejlettebb verziói a piacon. Ezeket a típusokat nevezzük Gen III Omni III-nak és Gen III Omni IV-nek.

A PHOTONIS 1996-ban új európai szabványt vezetett be a gyenge fényviszonyok melletti képalkotásra. Ez az új teljesítménycsalád kiemelkedő paraméterekkel rendelkezik és felülmúlja a GEN III. típusú képerősítők teljesítményét.

Egy mért fénymennyiségnek (lumen) kitett fotokatód által létrehozott elektromos áram (µA) mértéke.

Ezek olyan, jel által gerjesztett hibák a képen, melyeket a mikrocsatornás lemezek (Microchannel Plates – MCP) bevonatán meglévő folytonossági hiány okoz. A fényes folt egy kicsi, nem egyenletes, fényes terület, amely vibrálhat vagy állandónak tűnhet. A fényes foltok általában eltűnnek amikor a fényt kizárjuk. Nem minden fényes folt teszi az ANVIS-t (Aviator's Night Vision Imaging System, repülési éjjellátó képalkotó rendszer) üzemképtelenné. A vizsgálatot az alábbiak szerint kell elvégezni: Enyhén behajlított tenyerét helyezze az objektív elé oly módon, hogy minden fényt kizárjon. Győződjön meg arról, hogy a fényes foltok bármelyike nem egyszerűen egy fényes terület-e a megtekintett képen. Ha a fényes folt megmarad, akkor ott egy emissziós pont van és ellenőrizni kell azt.

Egy fém bevonatú üveg korong, amely megsokszorozza a fotokatód által termelt elektronok mennyiségét. A PHOTONIS SAS vállalat 11 millió mikrocsatornát tartalmazó MCP-ket gyárt és folyamatosan fejleszti és tökéletesíti a megnövelt teljesítőképességű képerősítő csövekhez gyártott mikrocsatornás lemezek teljesítményét. A mikrocsatornába belépő elektronok belecsapódnak a csatorna falába és plusz elektronokat ütnek ki onnan, amelyek még több elektront ütnek ki a falból, zuhatag hatást hozva ezzel létre. A mikrocsatornás lemezek megszüntetik a GEN. I-es rendszerekre jellemző torzítást. Az MCP-ben levő mikrocsatornák száma fontos tényező a felbontóképesség meghatározásában.

A foszforernyő alakítja át az elektronokat fotonokká. Egy nagyon vékony foszforréteg kerül felvitelre a kimeneti száloptikai rendszerre, amely fényt bocsát ki, amikor az elektronok beleütköznek. Lásd még a „Fotokatód” c. részt.

A képerősítő beviteli felülete, amely elnyeli a fényenergiát és cserébe elektromos energiát szabadít fel elektronkép formájában. A felhasznált anyag fajtája megkülönböztető sajátossággal bír a képerősítők generációs besorolásához.

Lásd a „Fényérzékenység” c. részt.

A katonai előírások (Military Specification) mozaikszava. Ez, az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma számára gyártott termékekre vonatkozó minimális elfogadható követelményeket takarja. A MILSPEC kifejezés alkalmazása azt jelzi, hogy a termék megfelel a vonatkozó katonai előírásoknak.

A lencse (objektív) nagyítási mértéke. A négyszeres nagyítás (4X) azt jelenti, hogy a kép eredeti méreténél négyszer nagyobb méretben fog megjelenni.

Egyenlő a cső erősítése, mínusz a rendszer elemeinek veszteségei, mint pl.: lencsék, sugárosztók és szűrők által előidézett veszteségek.

A Gen. III-as fotokatód gyártásánál alkalmazott félvezető anyag.

A lux (jele: lx) fotometriai mennyiség, a megvilágítás SI mértékegysége. A megvilágítás az adott területre eső fényáram intenzitása. Egy lux az a megvilágítás, amelyet 1 lumen fényáram 1 négyzetméteren létrehoz.

Mutatószám, amely a szembe érkező hasznos fényjelek és a zaj arányát írja le. A cső jel-zaj viszonya határozza meg a képcső gyenge megvilágítás melletti felbontóképességét, ezért minél nagyobb a jel-zaj viszony, annál jobb a cső azon képessége, hogy a tárgyak képét gyenge fényviszonyok mellett is jó kontraszttal jelenítse meg. A jel-zaj viszony közvetlen kapcsolatban van a fotokatód érzékenységével és hatással van rá a foszforbevonat hatékonysága, valamint a mikrocsatornás lemez (MCP) üzemi feszültsége is, ezért ez a legjobb összevont mutató a képerősítő cső teljesítőképességének meghatározására.

A képerősítő cső specifikációs azonosítója, amely a vonalpár/mm (lp/mm) és a jel-zaj viszony szorzataként határozható meg. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a Jósági tényezőt (FOM) a képerősítő eszközök ellenőrzésénél alkalmazza.

Ez az állapot akkor állhat fenn, ha eltérés van egy a binokuláris távcsőben lévő két képerősítő egység fényereje között.

A képátalakító cső kimenete, ami a látható képet előállítja. A foszfort (P) a képernyő belső felületén alkalmazzák a parázsfény, azaz a kép létrehozására. A gyártótól és a cső generációjától függően különböző foszfor féléket használnak a képerősítő csövekben.

Az infravörös tartomány legrövidebb hullámhosszúságú, általában a 750–2500 nanométeres (nm) tartománya. A GEN II. osztályba tartozó készülékek működési tartománya a 440–950 nanométeres tartományban van.

Sugárnyaláb fényoptikailag történő párhuzamosítása. A kifejezést alkalmazzák még optikai rendszerek belső optikai tengelyeinek pozícionálási folyamatára is.

Ez a probléma könnyebben észlelhető erős fényviszonyok mellett. A képtorzulást olyan függőleges tárgyak képei bizonyítják, mint a fák vagy oszlopok, amelyek hullámzanak vagy görbülnek akkor, amikor a felhasználó mozgatja a fejét függőlegesen vagy vízszintesen, miközben a távcsövön keresztül szemléli azokat. A függeszkedés (a fordító megjegyzése: helikopter egy helyben lebegése) irányába eső földfelszín úgy látszhat mintha felpúposodna vagy lesüllyedne. A torzítás nem változik meg a képerősítő cső élettartama során. A megengedett torzítási határértékek fontos részét képezik a teljesítmény-jellemzőknek, mivel a felesleges torzítás befolyásolhatja a kép megtekintését és ezáltal a készülék használóját a szükséges repülési manőverek végrehajtásában.

(angol röv.: FOV) a külső tér azon szélessége vagy térszöge, amelyet a képerősítő csöveken keresztül láthatunk és amelyet vízszintesen és függőlegesen mérünk. Az éjjellátó készülékek (NVG) általában 40°-os látómezővel rendelkeznek. Vannak olyan fejlesztés alatt álló éjjellátó készülékek, amelyeknél a tervezők megkísérlik a látómező jelentős megnövelését a pilóták teljesítőképességének javítása érdekében. A széles látómezőjű éjjellátó készülékre egy jó példa a panoráma éjjellátó készülék (Panoramic NVG).

A lumen (jele: lm) fotometriai mennyiség, a fényáram SI-származtatott mértékegysége; egy sugárzó forrás által egy másodperc alatt kibocsátott, az emberi szem számára látható fény „mennyiségének” az integrálja (összege).

Ezt az állapotot a képtartományban vagy a körül észlelhető ingadozó fényerejű részek jelzik. Az alacsonyabb kontrasztosságú részek nem mutatnak határozott, a területeket elválasztó határvonalakat, s nem rontják le a képminőséget sem. Ez a körülmény nem tévesztendő össze az árnyékképződéssel.

Mikroszkópikus fényvezető szálak kötege, 180 fokban elcsavarva.

Más néven elektronikus zaj. Egy gyenge, véletlenszerű, szikrázó hatás a képtartomány egészében. A szcintilláció a képerősítők mikrocsatornás lemezeinek normális jellemzője és még hangsúlyozottabban az gyenge fényviszonyok mellett.

Az éjjellátó készülékekre a következő három torzítástípus a legjellemzőbb: a geometriai, az "S" és a nyírási torzítás.

• Geometriai torzítás – ez benne rejlik minden Gen 0 (az infravörös, vagyis a B-20-as csövekben) és Gen I. képerősítőben, valamint néhány Gen II. képerősítőben is, amelyekben a kép megfordítására inkább az elektrosztatikus, semmint a száloptikai fordítót alkalmazzák. A geometriai torzítás azokban a képátalakító csövekben szűnik meg, amelyek mikrocsatornás lemezt alkalmaznak, a kép megfordítására pedig száloptikai fordítót használnak, azonban bizonyos S-torzulás még ezekben a csövekben is létrejöhet.
• S-torzítás – a száloptikai inzerterek gyártása során végzett csavarási művelet eredménye). Az S-torzítás általában nagyon kicsi és szabad szemmel nehezen észlelhető.
• Nyírási torzítás – bármely olyan képátalakító csőben létrejöhet, amely száloptikai kötegeket használ a foszforernyőhöz. Ez a szemlélt képben egy egyenes vonal részeinek kiszakadásaként vagy eltolódásaként jelenik meg úgy, mintha a vonal át lenne vágva.

A képerősítő felbontóképességének jellemzésére használt mértékegység. Ez az USA Légierejében általában az 1951. számú Légierő Felbontóképességi Teszt céllappal kerül meghatározásra. Ezen a céllapon különböző méretű mintasorozatok vannak, melyek három vízszintes és három függőleges vonalból állnak. A vonalvastagságok és a vonalak közötti távolságok a minták mindegyikében különböző méretűek. Minél vékonyabbak a vonalak és keskenyebbek a köztük lévő távolságok, annál nagyobb felbontásra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a vonalakat egy adott mintán belül. A vizsgálatot végző személyeknek tisztán meg kell tudniuk különböztetni a vízszintes és függőleges vonalakat egy adott mintán belül annak érdekében, hogy a képerősítő elérje azt a felbontást, amelyre az adott mintázat készült.